A Szigetköz növényvilága

A Szigetköz növényvilága

Mocsárrétek

A botanikailag legértékesebb mocsárrét a Felső-Szigetközben már csak egy helyen található meg, az Alsó-Szigetközben, elsősorban Lipót községtől délre, a Duna árvédelmi töltése mentén azonban még jelentős területeket borít gyep – ezek nagyobb része sajnos, nem védett. A szárazabb években egyre újabb és újabb területeket törnek fel.

A gyepeken sok védett növény- és állatfaj él, mint például:

Keskenylevelű gyapjúsás: 

30–60 cm magasra nő meg, föld alatti tarackokat képez, tövénél rózsaszín-pirosan futtatott. Szára hengeres, 3–6 mm széles szállevelei szálasak, árkoltak, háromszögletű csúcsba keskenyedők. Április-májusban virágzik, füzérkocsányai simák, fehér lepelsertéi 3–4 mm hosszúak, portokjai 2,5–3 mm hosszúak, kicsi, sötét vörösbarna pelyvái egyerűek.

Élőhelye, életmódja

Sík- és dagadó-, átmeneti lápokon szinte egész Európában elterjedt, nálunk a középhegységi, dunántúli és a Duna-Tisza közi mészkerülő, tőzegmohás és üde lápréteken, magassásosokban szórványosan fordul elő. Április–májusban virágzik. A Mátrában és a Csombárdi-rét Természetvédelmi Területen is találhatóak 

Szibériai nőszirom:

Jellemzői

50–80 cm magas, nyúlánk termetű, üreges szárú nősziromfaj. A levelek 5–7 mm szélesek, sokkal rövidebbek a virágzó szárnál. A felső szárlevelek és a buroklevelek hártyásak. Szára rendszerint egyvirágú. A lepel sötétlila. Termése tok, nem csőrös. Május-júniusban virágzik. Tőkéjében meghajtó és hánytató anyag van, ezért a mérgező növények közé számítják.

Élőhelye:

Az alapfaj hazája Európa, Ázsia, nálunk nedves réteken, üde tölgyesekben él. Változó vízellátású láp- és mocsárréteken, láperdők szélén fordul elő. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él.

Konistárnics:

Leírása:

0–60 centiméter magas egyszerű vagy elágazó szárú évelő növény. Átellenes levelei közül az alsók rövidebbek, tompásak, a felsők ezzel szemben szálas-hosszúkásak. Tőlevelei hiányoznak. Feltűnő, 3-5 centiméter nagy, sötét égszínkék virágai magányosan vagy kisebb csoportokban, általában a hajtások csúcsi részén fejlődnek. Az 5 cimpájú pártát belül egy-egy világos (fehéres-rózsaszínes) pettyezett sáv díszíti. Július végétől szeptember közepéig virágzik.

Élőhelye:

Inkább mészkerülő; kiszáradó láprétek, hegyi rétek, szőrfűgyepek növénye, de előfordul mocsárréteken, nádasokban, fűzlápokban, erdeifenyvesekben és gesztenyésekben is.

Ligeterdők:

Bokorfüzesek:

Fajösszetételük:

Egyszintű, igen fajszegény társulások. Cserjeszintjük többé-kevésbé sűrűn zár, a lágyszárú fajok többnyire csak a szegélyeken jelennek meg. Gyakran maga a bokorfüzes is csak szegélyként nő a fűzligetek peremén.

Előfordulásuk:

Magyarországon valamennyi nagy síksági folyó, különösen a

·       Duna,

·       Tisza és

·       Dráva

árterén, szigetein, zátonyain.

Ezek a pionír cserjés társulások többnyire homokos vagy iszapos, tápanyagszegény, nyers hordalékon alakulnak ki; létfeltételeiket az elárasztás teremti meg. Szélsőséges termőhelyeik tavasszal vízben állnak, nyáron pedig kiszáradnak: ahogy a kavicsos altalajban a talajvíz szintje lesüllyed, vízutánpótlásuk megszűnik.

Puhafaligetek:

Fajösszetételük:

A puhafaligetek laza erdők. Koronaszintjük magas (30 m-ig), és mivel benne különböző fák váltogatják egymást, a felszíne gyakran erősen hullámos. Többnyire meglehetősen magas második koronaszintjük is kifejlődik. Cserjeszintjük változóan fejlett. Fontos szerepet játszanak bennük a folyondárok.

Előfordulásuk:

Magyarország valamennyi sík- és dombvidéki folyója mentén elterjedtek.

Ezek az azonális, higrofil szálerdők a folyók és folyamok partvidékén második övezetként, a bokorfüzesek mögött alakulnak ki. A nyárligeteket régebben a keményfaligetek helyén kialakult, másodlagos előerdőnek tekintették, de ez csak a magas ártéren növő állományaikra lehet igaz. Az alacsony ártereken a nyárligetek a szubmediterrán klíma hatását jelzik.

A puhafaligetek az alacsony ártér mélyebb részein, a fiatal öntéstalajon élnek, ezért lábuk nem ritkán 3–4 hónapig is vízben áll. Talajukban csak nyers humusz keletkezik, és ezt a nagyobb árvizek könnyen magukkal ragadhatják. Mivel azonban a kisebb árhullámok felhalmozzák az ártéren a hordalékot, a talajban akár több, eltemetett nyershumusz szint is kialakulhat, rétegzett öntéstalajt hozva létre.