A cseppkő
A cseppkő
A csepegő
víz évszázadok alatt
változatos formájú cseppköveket épít
A barlangok páratlan szépségű díszei a sok-sok millió vízcsepp munkája nyomán létrejött, különféle színű és formájú cseppkőképződmények, melyek nevüket a “tsepegő kő”, “csepegő kő” kifejezés után kapták. Az 18-19. században még minden olyan ásványra ezeket a szavakat alkalmazták, melyek a víz csepegése, szivárgása nyomán jöttek létre, függetlenül annak összetételétől. A 19. század végétől kezdve a turisták számára készült, útleírások átvették a kifejezést és a magyarországi barlangok nagy részét csepegő-kő, majd cseppkő barlangnak nevezték. Ma már a legtöbb embernek a cseppkő szó hallatán a mészkő barlangokban keletkező kalcium-karbonát kiválások jutnak eszébe.
A cseppkövek
keletkezése rendkívül összetett folyamat, melyet számos tényező befolyásol. A
csapadékvíz, mely a barlangok kialakulásáért is felelős, a benne lévő
széndioxid hatására savassá válik, így a repedésekben beszivárogva oldani képes
a mészkövet. Először is azt kell tisztáznunk, honnan kerülhet széndioxid a
vízbe: kisebb részben a levegőből, nagyobb részt a mészkőréteg feletti
talajtakarón átszivárogva a gyökérzónából, mely szén-dioxidban rendkívül dús.
Ez az enyhe szénsavas oldat a mészkő repedéseibe szivárog, ahol a kőzetet
oldani kezdi. A repedésben lefelé haladó vízcsepp nyomása a felette lévő víz
súlyának következtében fokozatosan növekszik így oldóképessége is egyre nagyobb
lesz és egyre több meszet szállít magával. A barlang szabad légterébe érkezve a
víz nyomása lecsökken és ahhoz hasonlóan, mint ahogy a kinyitott szénsavas
üdítőitalból elszökik a szénsav, a mésszel telített víz szénsavtartalma is
lecsökken, oldóképessége ezáltal kisebb lesz, a benne lévő fölösleges mész
kiválik – a barlang mennyezetén függő, üreges belsejű szalmacseppkő alakul ki.
Amikor később a vízvezető csatorna valami oknál fogva elzáródik, a víz a
cseppkő külső felületén csorog le és a mésztartalom kívül rakódik le, a
függőcseppkő vastagodni kezd. Mivel a lecsöppenő víz nem veszíti el teljes
mésztartalmát, esés közben azonban további szén-dioxid távozik belőle, a
barlangok talapzatán alulról felfelé növekvő állócseppkövek is képződhetnek.
Milyen
gyorsan nő a cseppkő? – hangzik el gyakorta a kérdés az Abaligeti-barlang
látogatói körében, mire a tapasztalt barlangi vezető mond egy tiszteletet
parancsoló számot. Valójában azonban a cseppkő növekedési sebességét pontosan
meghatározni elég nehéz feladat, sőt nyugodtan kijelenthetjük, minden cseppkő
növekedésének más és más a sebessége, melyet számtalan tényező befolyásol,
például a felszínen lehulló csapadék mennyisége, a hőmérséklet vagy épp a
barlang feletti növényzet. Az is előfordulhat, hogy egy cseppkő sokáig
egyenletesen növekszik, majd valami oknál fogva elzáródik a hajszálrepedés amin
keresztül a cseppkövet tápláló víz szivárog és a cseppkő növekedése megáll.
Természetesen nem akarunk kitérni a válasz elől és szerencsére több kutatást,
megfigyelést is végeztek már a szakemberek a cseppkövek növekedésével
kapcsolatban, melyek során arra a megállapításra jutottak, hogy a cseppkövek
átlagosan évi 0,2mm-t növekednek, vagyis körülbelül száz év kell ahhoz, hogy
egy cseppkő 2 centimétert növekedjen – ismét hangsúlyozva, hogy ez helyenként
sokkal több, de akár sokkal kevesebb is lehet. A barlangtúra során például
érdemes a Pisai Ferde Torony nevű kürtő után lepillantani a járdára, ahol a
szemfüles látogató néhány centiméteres, kör alakú fehér foltokat figyelhet meg
a járdán – a lecsöppenő víz nyomán kialakuló álló cseppkő kezdemények, melyek a
járda 2001-es megépítése óta eltelt tíz év alatt még fél milliméter magasságot
sem értek el.
Pál-völgyi
Cseppkőbarlang, barlangtúra a Budai-hegységben
Hazánk
lehosszabb barlangja leginkább cseppköveiről lett nevezetes, bár igazából sokkal jellemzőbbek rá a magas,
hasadékszerű folyosók, a nagy szintkülönbségek, és a hévizek által kioldott
gömbszerű oldásformák. A barlang 1919 óta kisebb megszakításokkal folyamatosan
látogatható. 500 méteres, megújult túraútvonala sok izgalmat tartogat. Meseszerű
cseppkövek, különleges szikla-alakzatok évezredek óta változatlan, megdermedt
világába visz el.
A
Pál-völgyi-barlangot 1904-ben fedezték fel egy, a Szépvölgyi út mellett
található, ma már felhagyott kőfejtőben. Ekkor egy néhány száz méteres, igen
szép szakaszt tártak fel belőle, amit hamarosan látogathatóvá is tettek. A
folyamatos kutatásnak köszönhetően a Pálvölgyi-Mátyáshegyi-barlangrendszer és a
Hideg-lyuk - Harcsszályú-barlang "összekötésével" a barlangrendszer
mára ismert járatainak hossza így érte el a 29 kilométert, amivel ma
Magyarország leghosszabb barlangja. (Hosszabb az Aggtelek-Jósvafői Baradla- és
a hozzátartozó, szlovákiai Domica-barlangnál is).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése